BJD VS Gyerekek

[Mirtusz]

Nagyooon édesek.

[Kanan]

Jaj, hát ez tök cuki

[Aynea]

édesek ezek a gyerkőcös képek. Fotótéma?
Az a baj azokkal a szülőkkel, akik nem tanítják meg a gyerekeknek mások tulajdonának a tiszteletét, hogy valahol abból indulnak ki, hogy a gyerek értékes, és semmi nem lehet értékesebb nála, így minden szolgálhatja akár a pillanatnyi kis szeszélyét is, tökmindegy, hogy tönkre megy-e, a lényeg hogy megvan a gyerek öröme.
Szerencsére az ismerőseim közt nincsenek ilyen felelőtlen szülők.

[lilien]

A közvetlen közelemben nekem sincsenek kisgyerekek, húgom is már 18 éves, szóval ettől nem tartok úgymond. ^^" De negatív tapasztalatom van gyerekekkel, főleg idegenekkel...
Pont a múlt héten történt, hogy a munkahelyemen, ahol főleg külföldi turistáknak árusítunk szuveníreket, egy német kisfiú megállt az egyik állvány előtt, amin rugóra szerelt fajátékok vannak (elég nehéz elmagyarázni, de a lényege, hogy az ujjára tudja akasztani és kb. mint egy jojó működik a dolog... ) és elkezdte húzogatni a játékokat. Ezek ugye visszapattantak, stb, és az egy dolog, hogy levert egy csomót, de a kettő, amit a földig húzott le (kb. nyolcvan centi magasból) tönkrement, mert kinyúlt a rugója. Mire észrevettem, a gyerek vigyorogva elsétált, én meg csak hápogtam hogy dehát dehát dehát~ Ilyenkor viszont ha rászólok a gyerekre, teszem azt magyarul vagy németül, véletlenül se nekem van igazam, hanem a szülőnek áll feljebb. ._.
Persze vannak türelmes és jól nevelt gyerkőcök is, őket áldja az ég. Az biztos, hogy bjd-t is csak annak adnék a kezébe, akit jól ismerek és a szüleiben is megbízom. : /

[Handy]

Huh, nekem szerencsére nincs kistesóm, viszont egy rahedli unaöcsim/hugom van, akik néha megszállják a szobámat. xD Ha lesz BJD-m biztos eldugom valahova, mert sajna nem nagyon tudok szigorúbban rászólni egy gyerekre, hogy nem szabad piszkálni. Bár unokahugaim általába a plüsseimmel meg szegény tengerimalacaimmal vannak elfoglalva. Bár szépen simogatja a malikat, persze mondani kell neki olykor, hogy ne visszafele simogassa a szőrét. Ja, meg mindig etetni akarja szegényeket ilyen kis vitaminokkal, hiába mondjuk, hogy már nem éhesek. ^^"
Viszont hallottam egy érdekes dolgot, bár kicsit off. Oo Egyik unokahugim nagyanyja mondta, hogy az oviba vinniük kell barbie-t, és akinek nem igazi barbie-ja van, azt a többiek kinevetik. O_o Mondom, ez meg milyen már, meg honnan lehet tudni, hogy igazi, vagy sem? Én sose vittem barbie-t ovia/suliba, csak plüssöket. Oo

[rebi23]

Most olvasgattam itt és gondoltam én is megosztom a készülőben volt Bjd babám történetét veletek
Minden azzal kezdődött, hogy fejeket gyúrogattam és volt egy ami megtetszett, majd tökéletesítgettem, míg olyan nem lett, amilyet szerettem volna. Olyan könyörgő arca volt, hogy megkaphassa a testét, hogy nekiálltam keresgélni a testek között, meg is találtam Moniee segítségével
minden jól alakult
Nyaralni mentünk, és én vittem magammal a buksit, mert még volt min dolgozni és farigcsáltam a kis arccsontját, mikor kimentem pár pillanatra a szobából Nem kellett volna

TUdni kell, hogy van egy hiperaktív óvodás unokahugom, aki egy tündéri kis szöszi kékszemű aranyfalat NAK TŰNIK.
Mikor odaértünk, megmagyaráztam neki elég világosan, hogy nem szabad a fejhez nyúlni, mert nagyon nagy baj lesz

Teljesen azt hittem egyedül vagyok a helyen ahol nyaraltunk, mert mindenki lement és nekem elfelejtettek szólni, hogy a gyereket fent hagyják velem

Visszatérve a dolgohoz mire vissza mentem a kislány a koszos kezében tartotta az én becses kis fejecskémet amivel annyit kínlódtam elindultam fel, de kiejtette a kezéből és a fejnek annyi ici pici darabokban van egy kis dobozkába zárva, mert sajnos nem lehetett helyre hozni
Köszönöm Moniee-nak, hogy segített "túltenni magamat a dolgon"

Tehát egyáltalán nem bízom a gyerekekben, annyira mérges voltam, legfőképpen magamra, mert nem szabadott volna otthagynom csak úgy a fejet, dehát nem gondoltam volna hogy Izzie ottvan
Rá is haragszom mert a szájába rágtam, hogy a babafejhez nem nyúlkapiszka

Ebből tanulva, idén nyáron, mikor a 20 m2 es szobámban óvodát nyitottam, mindent bepakoltam a szekrényembe és bezártam. A szobám teljesen üres volt, semmi olyat nem hagytam kint amit mozgatni lehetett

De ha fej nem tört volna össze akkor most nem rendelném meg Resinsoul Lan-t, úgyhogy valamilyen szintem örülök

[Michiyo]

Amint azt a képeknél is említettem öcsivel taliztak a srácok és az remek tapasztalat volt, és Kala arról még ejt szót. amit én szeretnék megosztani, az 21 hónapos keresztgyermekemmel való találkozás volt.
Mindig rengeteg gyerek élt körülöttem, négyen vagyunk tesók. a legkisebb 14 évvel fiatalabb nálam. Van rengeteg unokatesóm, van fogadott lányom, aki 10 éves kis hölgy, van keresztfiam és még sorolhatnám, szeretem is őket. A gyerekek nekem olyan mint a levegő, jól érzem magam közöttük, szeretek rácsodálkozni a nyiladozó értelmükre. Megszoktam őket magam körül, és ők megszokták maguk körül Akit. A fiútestóim vadmalacok, rendetlenek, aggódtam is kicsit Aki miatt. Mint kiderült feleslegesen. Eddig mamáék vigyáztak Akira, ha munkában voltam, de ma már akár itthon is hagyhatnám, nem bántanák. Akkor nyúlnak hozzá, ha itt vagyok, megkérdezik szabad-e, és azért figyelnek, hogy a szabályokat betartsák. A kicsi öcsém olyan féltve és vigyázva vette a kezébe már az első alkalommal is, hogy csak lestem, azóta meg már gyakran pihen az ő ölében, napközben meg-meglátogatja minden rendben van-e vele. Már nem féltem tőlük annyira, mert tudják hogy nekem fontos. Sőt ha itt van valamelyik haver és hozzá akarnának nyúlni, ők az elsők akik rájuk szólnak, mit és hogyan szabad, vagy hozzám irányítják őket. A többi gyerkőc is hasonlóan viselkedik.
A keresztfiam más tészta, még elég kicsi, de a kezemből megfigyelhette Akit. Most elvittük hozzá a nagyokat is, őket is megnézhette. Meghejtézte a hajukat, megfogta a kezüket és a lábukat, pacsit adott, sőt még a féltve őrzött alvós maciját is Gil kezébe adta. Ha olyan mozdulatot készült tenni, amit nem lett volna szabad, akkor rászóltunk, megértette. Remélem néhány év múlva nem lesz mitől félteni a babákat nálunk, mert a kicsi is abba nő bele, hogy ez érték.

És most a képi bizonyíték, a fiúk pacsiznak.

[Jume]

Ez a téma igen érdekes, főleg miután olvastam egy 2011-es Marie Claire magazint, amiben pont egy terjedelmes interjúféle volt pár bjd gyűjtővel. A végén a cikk írója megjegyezte, hogy egyiküknek sincs gyermeke. Ez olyan ízű volt, mintha minden nő akinek bjd babája van, valami pótlékként tartaná őket.
Nem gondolom, hogy így lenne.

Nekem van egy hat és fél éves kislányom, akivel már megbeszéltük, hogy anya is vesz magának babát, de ez olyan baba, amit nem kicsi gyerekeknek gyártanak. Meg lehet majd fogni, ha anya is ott van, de nem lehet vele úgy játszani, mint egy Barbie babával.
A gyerekek nem hülyék, csak megfelelően kell elmondani nekik mit szeretnénk.

[Zi-chan]

Iiiigen az emlegetett cikk végére kapott az egész egy -szerintem- 'hülyék ezek' felhangot, bár direkt megvettem azt a cikket és olvasgattam amíg utaztunk.
Egyébként szerintem se 'pótlék', legalábbis is ez biztosan nem általánosítható...

Jume, szerintem abszolút megértik, ha el van nekik magyarázva, hogy ez nem olyan játék mint az övék Párom lányai is tudják és bár egyszer előfordult, hogy úgy vették le a polcról Chinot hogy nem kérdezték meg (amit aztán bevallottak és bocsánatot kértek, amúgy semmi nem történt vele, annyi volt hogy megnézték ). Az igaz, hogy bármelyik gyerkőcnek nem merném odaadni, de nekik pl igen.

[Hubberthus]

Ez nálunk igencsak érdekes, mivel mi még nem rendelkezünk rendes érteleben vett gyerekkel, csak BJD verzióssal. Viszont tervezünk gyereket, és még BJD babákat is.
Szóval amíg felnőnek majd a picikék, és meg lehet velük értetni, hogy óvatosan játsszanak a "felnőttek babáival", addig vajon mit fogunk csinálni? Nagyon óvatosnak kell lenni, mert a gyerekek mindenre képesek.
Személyes tapasztalat, én kiskoromban magamra húztam egy képcsöves TV-t (szerencsére mellém esett), bátyám meg felmászott a szekrényre, és eldőlt az egész.
Szóval valami atombiztos bunker kell, és hogy ne feltétlenül tudja a pici, hogy hová rakjuk a saját babáinkat