Szösszenet ~ Üveg

szobrászat, írás, divattervezés, tanácsadás stb.

Szösszenet ~ Üveg

HozzászólásSzerző: Reisuto » 2009.09.24. 23:04

Nos, ez egy kisebb szösszenet. ^^ Sajnos a megértéséhez kell egy kisebb kommentár is. :D
Az időpont.... ezer hatszázas évek, tizennegyedik Lajos uralkodása.
A helyszín... Párizs, egy bérház csinosan berendezett szobája.
A hőseink... Lavande, a muskétás házigazda, akit már ismertek (ha nem: Kerettörténet ~ Az órák visszafelé járnak), és két olyan szereplő, akit idáig még nem. Az elbeszélő Lavande inasa, Gauthier-Gulliaume au Béarn. (Gotyijé-Gijjom ó Béárn) Gascogne-i fiú, nagyon erős vidékies akcentussal, 13 éves, egyszerű élethez szokott, de nagyon érzékeny teremtés (esélyes megszemélyesítő: Dollstown Daisy, de még nagyon távoli project). A stílusa sokkal egyszerűbb, csapongóbb és rendszertelenebb, mint amit Lavande szürreális, emelkedetebb hangú elbeszéléséből megszokhattatok.
Kisebb problémát okozott, hogy én nagyon sokmindent akartam szegénykéből kiszedni, ő meg csak egy villanást akart mutatni tényleg. ^^"

Nagyon erős utalások vannak Lavande seméjére, akinek a neve Cerberos. Az a helyzet, hogy mind Lavande, mind Cerberos beszélt már nekem arról, hogyan ismerkedtek ők meg, milyen a viszonyuk (rettenetesen durva és kegyetlen amúgy), de olyan okokból, amiket majd máskor írok le, egyikük történetét sem fejeztem még be. Lavande-nak iszonyatosan fáj kettejük története, úgyhogy nem is merem nyúzni vele nagyon, Cerberos-t is félbeszakította. ENgem viszont nagyon furdalt a kíváncsiság >.<. Szóval gondoltam, az inas méltatlanul mellőzött figurájához fordulok - az ő szemszögéből talán egy villaánásnyi felsejlik a történetből.
Fontos, hogy Gauthier szemszögéből látunk mindent. Lavande viselkedése elég megdöbbentő, de ne felejtsük el, hogy az inasával viselkedik így, négy fal között. XD Nagyon sápadt feje van, hogy Gauthier kifecsegte többek között a morc reggeli titkait... no de lássuk a medvét.

~ üveg ~

Egy átlagos nap, egy átlagos reggel. Egy sor a napsütésről. A hajnalról. Olyan dolgokról, amik mély érzéseket, fájdalmas és nagyszabású gondolatokat csalnak elő a kiművelt elmékből.
Én semmi mást nem éreztem, csak örömöt, amikor a virradattal együtt virradtam. Olyan sebesen öltöztem fel, mint a szélvihar, és mire egy kakas rikoltott volna (bár itt, Párizsban, legfeljebb érckakas van, de otthon Gascon-ban már nagyban kukorékoltak volna), én már készen is álltam arra, hogy az uramat, Lavande úrfit felrázzam az álmából.
Ezt nagyon óvatosan és hozzáértően kellett megtennem, mert ugyancsak kedvelte magát mindenféle fegyverarzenállal körülvenni, és ha halkan beléptem szobájába, és megközelítettem a baldachinos ágyat, máris morgott, és tudtam, hamarosan félálomban és vaktában elkezd hadonászni azzal a tőrrel, amit a párnája alatt alatt, rosszabb esetben hunyt szemmel megtölti a pisztolyt, az meg a homlokomnak csókol.
Aznap reggel nemes egyszerűséggel orrba vágott.
- Nem, nem, nem! – közölte velem, és a fejére húzta a paplant, majd egy fél percnyi néma csend után felült és hajába túrva álmosan rám pislogott: - Te vagy az?
- Uram, keljen föl – szárogattam vérző orromat ingujjammal.
E ponton meg kell említenem, hogy nagyon szeretem a művészeket. Szeretem a táncmulatságokat is, a balettet meg a szép zenét, de a legjobban a festményeket szeretem.
Lavande úrfi pedig szebb volt, mint egy festmény, így is, ahogy szomorúságszőke haja kócosan esett derekáig, hálóingét nem gombolta be végig, és a napfény egyre élesebb, fehér sugarakkal foglalta keretbe arcát, vonta glóriába alakját, és ebben a tündöklésben és ragyogásban mindig azt akartam, hogy épp olyan mozgóan-mozdulatlan legyen ez a pillanat, mint a festményeken.
Szerettem Lavande úrfit.
- Bocsáss meg, nem akartalak megütni.
Tiszta szívemből szerettem.
- Semmi gond – mosolyodtam el. Lerúgta magáról a pokrócot, támogatásommal lábra állt, és körbehunyorgott.- Étel? – dünnyögte.
- Foglaljon helyet az étkezőben, már tálaltam is, kamillatea a meghűlés ellen és friss, reggeli kalács!
- Az a kalács, ami három napja volt friss? – morgott, és ahogy elindult, felborzolta a hajamat. – Jobb fajta cseléd az ágyba hozza a reggelit.
(Egyébként Lavande úrfi nagyon kedves is tudott lenni. Egyébként. Másokkal.)
- Persze van, akinek nem telik jobb cselédre…
(Mert az összes pénzét ruhákra költi? Lehet benne valami.)
- Gauthier, készítsd elő a ruhámat, amíg étkezem.
(No, mit mondtam?)
Igyekeztem cirádásan meghajolni, de Lavande úrfi arckifejezéséből ítélve nem sikerült valami jól. Futottam a szekrényhez, és boldogan kinyitottam ajtaját. Finoman művelt darab volt, tele csupa csudás kelmével és levendulaillattal. Kiválogattam a legszebb, legdíszesebb, fodros, aranysújtásos ruhákat, a legpuhább, hófehér harisnyát, a legnemesebb anyagú nadrágot, a legsikkesebb lábbelit.
Lavande úrfi úgy fél óra elteltével, már megfésülködve, coffba fogott hajjal és aránylag jókedvűen lépett be. Egy pillantást vetett az előkészített holmikra, majd egy lesújtó pillantást rám. (Azt hiszem, erre mondják, hogy „ha pillantással ölni lehetne.”)
- Gauthier – juj, amikor így ejtette ki a nevemet, az mindig borzalmasan rossz dolgot jelentett. Szóval azt, hogy elrontottam valamit. Csak halkan motyogta maga elé, de számomra ez fenyegetőbb volt, mintha üvöltözött volna. Sosem hallottam üvöltözni, de biztos vagyok benne, hogy ennél a suttogásnál semmi sem lehet ijesztőbb.
- Mi a gond, uram?
Csípőre tette a kezét, kihúzta magát, kackiásan és büszkén, és tudtam, hogy A Testőrségről lesz szó. A torkom elszorult.
- Ön szerint parádézni járok Tréville úr századába? Bár ötlete nem megvetendő, kedves Gauthier-Gulliaume, ha őfelségét megtámadják, ruhám cicomái minden bizonnyal elvakítják az ellent. Talán egy stratégiai zseni veszett el önben? Vagy sokkal inkább – egy idióta?
Olyan kedvesen és lágyan mondta ki az „idióta” szót, finoman mosolyogva hozzá, senki meg nem bántódott volna rajta, de az én szemembe könnyek szöktek.
- Ma is elmegy! – pityeregtem. – Hát ma is elmegy!
- Hogy a csudába ne mennék, kedves Gauthier, hiszen ez a munkám.
- De az egészségügyi állapota…
- Kicsattanok!
- Egész éjjel köhögött!
- Piha! Szénanátha. Vagy mi a malária.
- Tüdővész!
- Legyen pestis?
- Láttam, hogy véres a zsebkendője!
- Ha látta, miért nem mosta ki? – láttam, hogy arca megrándul, tartása megfeszül. Tudtam, hogy ezzel elevenére tapintottam.
- Uram, az élete nem játék! Meg fog halni!
- Ott fogok meghalni. És nem itt.
- Magának… magának fogalma sincs a halálról!
- Magányos dolog lehet – sóhajtott elábrándozva, de szemében még mindig láttam a zavart, hát követtem őt a szekrényébe, ahonnan elővette a csipkés nyakú inget, a vasalt felöltőt, a nadrágot és a viseletes csizmát, az övet és a kardot: a testőr-egyenruhát.
- Hol marad ki éjszakánként?
Felém fordult. Ezerszer is halott és átkozott voltam abban a pillanatban, de nem álltam meg. A szemében düh lobbant, tehetetlen harag, visszafogott gyűlölet. Én csak beszéltem tovább.
- Ki az az úr, aki ide szokott jönni? Mi az a seb a mellkasán? Hova tűnik el? Miért nem vigyáz magára jobban? Miért kell folyton nekem aggódnom? Miért…
- Hallgass, Gauthier.
- Miért… nem… lenne pék, vagy bármi, hozna egy kisasszonyt a házhoz, lenne sok gyermeke, élne becsülettel, élne nyugodtan!
Azt hittem, megüt – hogy tiszta erőből képen vág, felém is hajolt, de aztán csak felszisszent, és levette ingét. Elszorult a torkom ismét, ahogy láttam a mellkasán húzódó, vágott, mély sebet.
- Elmehetsz, Gauthier. Ma este sem jövök haza. Ne fáradj vacsorával. A lovamat vidd és patkoltasd meg, szeretném ha végre kicserélnéd a virágokat a vázában, legyen gondod az ágyneműre…
- Uram…
- Hajnalban érkezek haza, készülj fel forró vizes lavórral…
Nyeltem a könnyeimet, és közeledtem, hogy segítsek feladni a ruháját, de finoman félretolta a kezemet. Bárcsak rácsapott volna. Bárcsak ellökött volna. Ezt a szelíd visszautasítást és tekintetének hidegét nem bírtam elviselni.
- Olyan dolgokba ütöd a dolgodat, amibe nem kéne – sziszegte.
Némán néztem végig, ahogy felcsatolja fegyverzetét, ő is néma maradt. Végül csak annyit szólt:
- Hát… legyen szép napod, Gauthier.
És elindult a kijárat felé.
Belém nyilallt, hogy most elmegy és itt hagy engem, szóval utána vetettem magam.
Bennem nem volt büszkeség, csak őszinteség és kívánság minden mozdulatban és szóban, szóval nem szégyellem magamat a lábai elé dobni, átölelni a térdeit, sírni és könyörögni, bocsánatot kérni, mint már annyiszor.
Rettegtem néha, hogy elűz. Azok a porcelánfehér kezek mindig felszárították a könnyeimet.
Egyszerűen csak… udvariasan.
Hűvösen és érzéketlenül.
Ez a férfi talán porcelánból volt, vagy valami annál is törékenyebb anyagból.
De láttam, ahogy törik szét. Ahogy halványodik, napról-napra, azóta, hogy az a férfi, mint az eleven ragály, a házunkba lépett. Az a férfi aki a számára fontos volt, akivel kártyázott és nevetett, akivel veszekedésük foszlányait akartam, akitől tudtam, hogy a seb van, azok az elvétett pirulások, az elmerengő szemek, a rózsa szirmainak morzsolgatása, a nyugtalan álmok.
Féltettem őt. Rettenetesen féltettem háborútól és szerelemtől.
Ha valaha féltékeny voltam, akkor csak a Teremtőjére voltam az.
Isten biztos megfigyelhette néha, ahogy elmosolyodik.
Én meglestem az álmát és kifigyeltem az életét.
Sokkal többet tudtam róla, mint amit hinni akart, hogy tudok.
Sokkal többet jelentett nekem minden egyes alkalom, ahogy megérintett, mint gondolta volna.
Elveszik tőlem. Elveszik tőlem az én szépséges hercegemet, akit rajongva tiszteltem.
Nem tudtam olvasni. A könyveknek mindig a rajzait néztem. Ő a tintából lépett elő, és vért hagyott maga után.
Figyeltem, ahogy kimegy az ajtón.
Éreztem a könnyek forróságát, sós ízüket.
Minden megismétlődik, mindig ugyanaz a kör, újra és újra.
Két pohár az asztalon. Egy kristálypohár és egy egyszerű kis csupor. Mindkettő zuhan. Mindketten zuhanunk. Mindketten szét fogunk törni. De a szilánkjaink akkor sem vegyülnek el. Így van ez. De engem minden szilánk megsebez. Mindenért az én vérem hull. Az övé nem. Ő ahhoz túl értékes…
Ajánlás
Istenem... bocsásd meg a tévedésemet.
Milyen nagy volt az én tévedésem...

vége
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Reisuto 2009.09.27. 18:39-kor.
Avatar
Reisuto
 
Hozzászólások: 426
Csatlakozott: 2009.07.13. 19:58
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Szösszenet ~ Üveg

HozzászólásSzerző: moniee » 2009.09.26. 22:11

Én vagyok a világ legszerencsésebb embere! :o Még jó hogy ezt az oldalt megnyitva hagytam mert utána két perccel eltűnt a netem...én meg pont a történet közepén tartottam! Így megmenekültem egy súlyos headdesktől. :D

Azt hiszem lassan de biztosan a stílusod rajongója leszek...és annyira annyira jó volt kicsit belelátni Lavande személyiségébe! És marha jó ötlet volt hogy az inasán keresztül tehessük ezt. Így Lavande maga is valahogy elérhetetlenebbnek tűnik...
Nem tudom eldönteni, hogy az inas elég inasos volt -e...úgy értem nem kell hogy úgy böszéjjen mint eggy párászt (Ezer disznó és szalonna!! ...ugyeeeee? *sanda nézés* :D ) de azon gondolkodom elég egyszerű é a gondolkodása. Az elején kétségtelenül az- ahogy nem az élet nagy dolgain töpreng épp csak egyszerűen a virradatnak örül.
Bár ha egy nemes valakinek a szolgálója akkor csak ragad rá valami... :S
Mindegy ezt már magam se bogozom ki xD
Talán egy kicsit, egy icipicit egyszerűbb lehetne. De ha egyszer ilyennek akartad akkor nem szóltam ^^

Jaj annyira kár hogy nem tudtam olvasás után rögtön írni neked, így elvesztek a gondolataim ... :( De azt hiszem egyre inkább elkezdem kedvelni Lavandeot az összes hibájával és furcsa dolgával meg nagyképűségével együtt is. :D <33333333
*lementi a Reisuto mappába*

Remélem még írsz nekünk sok ilyet :3 Annyira jó olvasni őket! <3
Kép
f l i c k r|||m o n i e e . n e t
Itthon: Tatiana (Iplehouse Tatiana), Evolet (moniee Evolet)
Eszter Johanna Blanche Prudence(Napi Epona)
Avatar
moniee
 
Hozzászólások: 2013
Csatlakozott: 2008.10.05. 15:39

Re: Szösszenet ~ Üveg

HozzászólásSzerző: Reisuto » 2009.09.26. 23:05

Jaj, nagyon szépen köszönöm, hogy írtál ^^ Annyira jól estek a szavaid, igazán hálás vagyok.

Bevallom, én is meglepődtem, hogy így bekomolyodott a fiú, és egy kicsit elbaltázottnak is éreztem a végét; gondolkoztam, mi történt vele, miért így mondta tollba. Arra jutottam, hogy Gauthier nagyon fiatal - 13 éves. Nos, Lavande 24. :D 13 évesen az ember közel van a gyermekséghez, így ki tudnak szerintem ilyen szinten teljesedni a gondolatai, legalábbis az övéi biztos. Alapvetően nagyon művészi beállítottságú fiú, aki egyáltalán nem való cselédnek, és inkább iskolába kellett volna iratni, mint cselédnek adni. Az is egyszerűség és művészet egyszerre, ahogy meglátja Lavande-t egy kristálypohárban, ahogy valami egészen földöntúli lénynek gondolja, semmiképp sem embernek.

Írni mindenképpen fogok (pláne ha ilyen kedvesen bíztatsz :oops: ) és ha igény lesz rá, publikálom is. ^^

p. s. Kicsit hosszú... de azt hiszem, nagyon illik Gauthier-re *-* Amúgy is az egyik kedvenc versem, szeretettel küldöm. ^^

Wim Wenders: Mikor a gyermek gyermek volt
[Berlin felett az ég]

"Mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment,
Patak helyett hömpölygõ nagy folyót
akart, s e tócsa helyett a tengert.
Mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy õ gyermek.
Mindennek lelke volt még, s egy
volt minden lélek.
Mikor a gyermek gyermek volt
semmirõl sem volt véleménye.
Nem volt megrögzött szokása.
Elszaladgált a helyérõl, törökülésben
ült, forgója volt a feje búbján
és nem grimaszolt, ha fényképezték.


Mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton: miért
vagyok én én és miért nem te?
Miért vagyok én itt és miért nem ott?
Hol kezdõdik az idõ, és hol ér véget a tér?
Hogy lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielõtt lettem, nem voltam, és
hogy egyszer én, aki én vagyok, nem
leszek már az, aki vagyok?"

Mikor a gyermek gyermek volt,
elég volt neki, ha almát és kenyeret evett -
mint ahogy ma is még.
Mikor a gyermek gyermek volt,
a bogyók bogyóként hullottak a kezébe -
mint ahogy ma is még.
A friss diótól érdes lett a nyelve -
mint ahogy ma is még.
Minden hegycsúcson a még magasabb csúcs után vágyott,
minden városban egy még nagyobb város után -
mint ahogy ma is még.
Jó érzés volt, mikor a fa csúcsán a cseresznyéért nyúlt,
mint ahogy ma is még.
Megijedt minden idegentõl,
mint ahogy ma is még,
úgy várta az elsõ havat és várja ma is még.

Mikor a gyermek gyermek volt, egy botot lándzsaként a fának dobott,
s az ott rezeg ma is még..."
Avatar
Reisuto
 
Hozzászólások: 426
Csatlakozott: 2009.07.13. 19:58
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Szösszenet ~ Üveg

HozzászólásSzerző: moniee » 2009.09.26. 23:20

Jaj istenem imádom a verseket...és ez, annak ellenére hogy néha kicsit túl egyszerűre lett véve a forma, (legalábbis az én ízlésemnek. De a témához meg tökletesen passzol szóval pofa be monyi) valami gyönyörű vers és a mondanivalójától a padlóról fekve pislogok felfele nagyon nagy szemekkel...annyira igaz...és annyira a magaménak érzem, ugyanis rég rájöttem hogy lélekben annyira gyerek vagyok még hogy nagyon...és el is határoztam hogy nem fogok felnőve elfelejteni olyan dolgokat amiket nem kéne, nem fogok megkeseredni és beszürkülni. Vállalom hogy emiatt már most nagyon kilógok a sorból de cserébe megmarad a világom amit a gyerekkoromtól építettem és nem engedem hogy a felnőttkorral elfelejtődjön<3

Ööö izé a versről ennyit xD (annyira köszi hogy elküldted...<3)

Jaaaahogy Gauthier 13 éves! Hát erről nem volt szó :D (vagy megint én nem figyeltem...O.o )
Hmm ennek fényében mégegyszer elolvasom majd. De igen, így amiket elmondtál az alapján azt hiszem már értem a karaktert ^^
Szerintem az zavart be nálam, hogy inasnak egy ugyanúgy Lavande korabeli emberkét képzeltem, hiányos fogazattal de aranyszívvel viszont műveletlen fővel, bicskával, szalonnával, mezítláb...de így teljesen más a helyzet :D
13 évesen még nagyon sok irányba indulhat egy ember. ^^ Szóval lecc ríditögéjn...

(és igen énénénén támogatom a további publikálást is)
Kép
f l i c k r|||m o n i e e . n e t
Itthon: Tatiana (Iplehouse Tatiana), Evolet (moniee Evolet)
Eszter Johanna Blanche Prudence(Napi Epona)
Avatar
moniee
 
Hozzászólások: 2013
Csatlakozott: 2008.10.05. 15:39

Re: Szösszenet ~ Üveg

HozzászólásSzerző: Reisuto » 2009.09.27. 00:23

Nagyon szívesen ^^ Ez a vers A Berlin felett az ég (Wings of Desire, éljen a magyar fordítás XD) című filmben hangzik el, illetve, végigkíséri. A kedvenc filmem , ebből koppintották az Angyalok városát, csak ez nem hálivúdi. Az angyalok a földön járnak, és olvasnak az emberek gondolataiban, érzéseiben. Olyan mondatok vannak abban a filmben, ami megváltoztatja az ember életét tényleg. Egy filmklubban láttam. Sajnos se vhs-en, se dvd-n nem lelem sehol. T_T
Ha a honlapomon még nem olvastad a dark art szekcióban a "keserédes rigmusok" és az "és a halál dalol" menüpontokat, nagyon ajánlom, oda gyűjtöttem a kedvenc verseimet, sokuk kevésbé ismert, de szerintem fantasztikusak. Én is nagyon imádom a verseket, néha annyira jó fogni egy kötetet és leülni valahová. Sajnos nekem eléggé gyerekesek a verseim. XD De ír helyettem szépetjót más *-*

Te. Ezt. Tudtad. Úgy. Élvezni. Hogy. Egy. Szalonnás. Párásztot. Képzeltél. El.? XD Wuhh, az nem semmi. :D Igen, mondjuk nekem eléggé nagy bajom, hogy az egész egy picit A három testőr fandomban játszódik, és nem írok elég kommentárt és magyarázatot, alapul véve a fandom ismeretét - D'Artagnan is gascogne-i. A gascogne-iaknak van egy nagyon jellegzetes kiejtése, és Béarn megyében van, ami meg vidék, de Gascogne azért nem olyan szintű, mint Mucsogröcsöge, legalábbis legjobb tudomásom szerint; itt inkább olyan csendes kisnemesek, meg dolgos, kedves emberek vannak, egyszerűek, de nem olyan jobbágyszinten élnek. Ezekben az időkben meg az ember Párizs legfényesebb utcáján is fülig sáros lett. XD

Továbbvíve A három testőr vonalát (amit most olvasok harmadszorra! XD Jubileum :D Elsőnek 11 évesen olvastam), minden testőrbácsinak megvan a maga inasa, és egyik sem tűnik olyan parasztfiúnak. A feladataik sem olyan alantasak, benne van a komornyik/szobafiú munka is, de például az ő dolguk a fegyverkarbantartás, a lovak ápolása, a levelek átvétele, a lakbér intézése. Monsieur Dumas dokumentumának hitelességét sokan kritizálják, de tény, hogy az inaskarakterei is elég erősek, és inkább kispolgároknak tűnnek, származástól függetlenül. :D Ezt valóban jobban konkretizálnom kellett volna >.<

Biztos vagyok benne, hogy Dumas mint romantikus szerző, erősen árnyalta a korabeli helyzetet (bár ő XIII. Lajos idejében írt, nálam meg a történet úgy húsz évvel később, már a Napkirály korábban játszódik)... egyébként a regényt nagyon ajánlom, fergeteges a stílusa és nagyon olvasmányos. :D A filmfeldolgozásai is remekek, bár az összes eltér a könyvtől. :D

Számomra a leginkább tisztázatlan probléma az maga a muskétás. Na a francia cím az Les Trois Mousqetons(hajólírom), angolul The three ~, magyarul már A három testőr, és nem A három muskétás.
A muskéta az ugye az a puska. Ha az ember mengézi az egyenruhák kézikönyvében hogy muskétás, akkor egy vidám csákó feszít ott a puskájával.
Nos A három muskétás történetesen életében nem látott muskétát. XD Jó, talán egyszer, de a lőfegyverek akkor totálisan megbízhatatlanok voltak ugye, és mindenki karddal vívott - muskétáskarddal, azzal a speciális kis franciával, amivel csak szúrni lehet, vágni nem, és ami ma a vívótőr. Mert vívótőrnek hívják, vagy kardnak, muskétának nem. (A muskétás című filmben is karddal nyomul az ürge.)
Nagyon sokat filózok ezen, hogy akkor most hogy van, hogy a muskétásnak nincs muskétája, illetve hogy a muskéta az lehet muskétáskard vagy puska, de mindenkineka puska jut eszébe... komolyan utána fogok nézni a szótörténeti szótárban. XD
Avatar
Reisuto
 
Hozzászólások: 426
Csatlakozott: 2009.07.13. 19:58
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Szösszenet ~ Üveg

HozzászólásSzerző: Miena Yuki » 2009.09.27. 17:30

Nem mertem elsőnek írni, aztán jött a hétvége net nélkül. :D

Így végigolvasva a későbbi kiegészítéseket, már tisztább, hogy merre hány méter. (Életemben el nem képzeltem volna az inast 13-nak.) Nagyon megfogott Gauthier hozzáállása Lanavde-hoz, de még csak okot se tudok rá mondani, miért. Nagyon tetszik az egész, remélem írsz még nekünk ilyeneket.
Avatar
Miena Yuki
 
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2009.08.23. 17:08
Tartózkodási hely: A monitorra tapadva

Re: Szösszenet ~ Üveg

HozzászólásSzerző: Reisuto » 2009.09.27. 18:38

*motyog* Azt hiszem oda kéne írnom, hogy 13 *fenn* Örülök, hogy elolvastad, és hogy tetszett ^^ Jobban oda kéne figyelnem az érthetőségre :oops:
Avatar
Reisuto
 
Hozzászólások: 426
Csatlakozott: 2009.07.13. 19:58
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Szösszenet ~ Üveg

HozzászólásSzerző: Miyoko » 2009.11.07. 19:25

Wááá x3
Nagyon szeretem az ilyen egyszerűbb és nagyon őszintén megfogalmazott írásokat.
Amm... én meg már rég rajongód vagyok és ez így tök menő :lol:

Amm, nekem teljesen belefér az inas a 13-ba... (ez furán hangzik ^^'')
Mert, ugye, akkor a gyerekeket is felnőttként kezelték, és azért az kihat az emberre, hogy hogy bánnak vele. Ha egy gyerekkel felnőttként bánnak, igenis felnőttként fog viselkedni, amennyire telik tőle. Ez szerintem kicsit szomorú... :S
Nah mindegy, én amúgy nagykisfiú fan vagyok (egyesek szerint pedofil x'D) szóval már csa kezért is imádtam. meg amúgy is. :)
"Csak a lehetetlen képes a lehetetlenre."
Itthon: Damien |Luts KDF Bory|, Momo |Dika Masu - buksi|
Majd egyszer: Oberon |Luts SDF Abadon| Tooru |Musedoll Re-che|,
Avatar
Miyoko
 
Hozzászólások: 566
Csatlakozott: 2009.08.16. 13:25
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Szösszenet ~ Üveg

HozzászólásSzerző: Reisuto » 2009.11.07. 20:43

Juj, nagyon szépen köszönöm ^^ Ebben a korban 13 évesnek lenni telejsen mást jelentett, szóval ezért gondoltam neki ezt a kort (meg mert ránéztem Dollstown Daisy arcáraXD) bár sokkolóan fiatalnak hangzik. Nagyon örülök, hogy tetszett és nagyon hálás vagyok a kedves kritikáért ^^
Avatar
Reisuto
 
Hozzászólások: 426
Csatlakozott: 2009.07.13. 19:58
Tartózkodási hely: Budapest


Vissza: Egyéb Kreatív Munkák

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron