Rapunzel és az ezüst haja

szobrászat, írás, divattervezés, tanácsadás stb.

Rapunzel és az ezüst haja

HozzászólásSzerző: Szikra » 2009.11.16. 23:19

Megígértem ezt a mesét... Remélem nem okozok csalódást.

Rapunzel és az ezüst haja
Írta: Szikra
Műfaj: fórummese egy felvonásban
Szereplők:
Tristan, aki végre a Habsburgok összes kastélyát birtokolhatja;
Ichiru, aki még mindig nem hölgy;
Aya, aki királyné lett;
Island, a kedves boszorkány;
Lucius, jóbarát;
Tati, szolgálólány;
Ezra, üzletember
Megjegyzés: Igen. Szikra bolond egy kicsit. (Az E/3ban való magáról beszélés is bizonyíték rá.)
Megjegyzés2: Úgy érzem, mostanában szörnyen írok, ráadásul rájöttem, hogy folyton siettetni akarom a cselekményt, leírás és hasonló meg alig akad az írásaimban, úgyhogy ha valakinek van építő, vagy igazából bármilyen kritikája, szívesen fogadom.  Én mindenesetre, hiába élveztem megírni, nem vagyok vele igazán elégedett.


Egyszer volt, hol nem volt…
Valamikor, egy nagy birodalom királya és felesége sokáig imádkoztak gyermekáldásért, mígnem a királynő a varázsló tanácsára egy bűvös itallal ágyba csábította hitvesét. Nászuknak gyümölcseként a két ikerfiú született, ám a gonosz varázsló a fiatalabbat elragadta a királyi pártól, és a toronyba zárta, ahol Rapunzel királynő raboskodott hosszú éveken keresztül.
Évek múltak el, míg egy hűvös estén a toronynak látogatója akadt.

A hűvös, őszi szél megrázta az erdő fáit, végigszaladt a levelek között. Sűrű, szürke felhőket hozott, és hideget, olyan hideget, hogy megmarta az ablakban időző Ichirut. Összeborzongott, majd sóhajtott egyet, kelletlenül csukta be az ablaktáblákat. Az égen már semmi néznivaló sem volt, csak egy-egy fekete varjú húzott el a szürke felhők alatt, és lúdbőrözött a karja a hidegtől.
Aznap kissé morcos volt, nem találta a helyét; járkált fel és le a toronyban, húzta maga után nehéz haját és hosszú hálóruháját. Még felöltözni sem volt kedve ebben a sötét időben, a könyvek sem kötötték le. Legkedvesebb és egyetlen társa, a boszorkány, már elment, éppen csak letette a vacsoráját, és repült is messzire, annyit bírt kivenni a szavaiból, hogy valamin összekülönbözött egy repülőszőnyeges varázslóval, és még el kell simítania vele valamit.
Ahogy félrehajította a Krumplibogár-tenyésztők kézikönyvét, valami furcsa zaj ütötte meg a fülét. Elsőre azt hitte, hogy csak a könyv csörrentette meg az ablakot, de nem, kintről jött a hang.
Valaki kiáltott, de a hangja mély volt, és zengő, hasonló az övéhez, nem a boszorkány már-már mérgezően édes, kedves hangja volt. Valami más, ami végre felcsigázta.
Szinte rohant az ablakhoz, és tárta fel az üvegtáblákat. Lenn egy ezüsthajú férfiú tétovázott fehér lova hátán.
– Mit keres itt, hol a madár se jár? – kiáltott le neki.
– Végre! – kiabált vissza az ifjú. – Eltévedtem vadászat közben. Ha nem okoznék problémát a hölgynek, örömömre szolgálna, ha meghúzhatnám magam odabent a hideg elől.
Hölgynek? Ichirut meglehetősen bosszantotta ez a megszólítás, akkor is, ha szépsége valóban olyan ragyogó volt, hogy talán még a királylányét is felülmúlta, akihez a boszorka akarta adni! Kár, hogy az az ostoba lány megszúrta magát egy mérgezett orsóval.
Sértett büszkesége ellenére is kíváncsi volt a férfiúra odalent; de nem, gondolta magában, nem hajlandó kinyitni neki azt a nehéz, láthatatlan ajtót. Összefogta gyönyörű ezüsthaját és kidobta az ablakon.
– Másszon fel! – kiáltotta le.
A herceget, mert csakis herceg lehetett a lent ácsorgó idegen, rögtön elvarázsolta Ichiru pompás hajzuhataga. Álmélkodva kapaszkodott az élő selyembe, és úgy sejtette, hogy ilyen gyönyörű hajkoronának csakis világszép tulajdonosa lehet. Gyorsan kúszott fel a falon, hogy láthassa a szépséget, észre sem vette a falon kúszó vadszőlő ezernyi vörös árnyalatát. Az ablakból két finom, segítő kéz nyúlt ki, s a herceg megragadta őket, hogy könnyebben felkapaszkodhasson a párkányra – ám felpillantania sem volt ideje, mert a másik berántotta a szobába, és az ifjú a padlón landolt – és Ichirun.
A tény, hogy egymáson hevernek erősen hidegen hagyta őket abban a pillanatban, hogy meglátták egymást. Pár pillanatig csak döbbenten meredtek a másikra, aztán a herceg, kissé remegő hanggal, csak annyit bírt mondani:
– Te nem egy hölgy vagy.
– Hát nem – jegyezte meg Ichiru. – Mit várt? Lehet, hogy egy toronyba vagyok bezárva, de még én is tudom, hogy Rapunzel királyné a századforduló után meghalt.
A herceg zavartan feltérdelt, majd lekászálódott Ichiruról.
– Te biztos az én életre kelt tükörképem vagy, és bezártak ide, hogyha meglátlak, akkor ne zavarodjak össze. A gáz az, hogy egy kissé összezavarodtam és kezd megfájdulni a fejem is.
Ichiru rábámult.
– Én eddig azt a verziót ismertem, hogy a szépségem túlragyogja a napot, és ezért nem engednek ki.
–… Bocsásd meg udvariatlanságom… Tristan von Habsburg herceg vagyok. – mutatkozott be a herceg, és felsegítette a még mindig ücsörgő Ichirut.
– Ichiru. Ichiru Lovell, azt hiszem. – viszonozta a bemutatkozást az ezüsthajú szépség. – A boszorka azt mondta.
– Boszorka? Ő tart itt fogva? – kérdezte komolyan Tristan herceg. – A boszorkányok mind pusztulást hoznak a királyságokra. Gyerekeket és szüzeket rabolnak, lázadást szítanak, csecsemőket esznek…
– Ó, emiatt ne aggódj, ő vegetáriánus. Azt mondta, a hústól öregszik, és képzeld, két hete múlt kétszázhuszonkettő, de egy ránc sincs az arcán! – Ichiru végre mosolygott, és Tristan úgy érezte, hogy a kandalló tüzénél ezerszer szebb fény csordogál a toronyban.
– Elviszlek innen.
– Mi?
– Megszabadítalak a banyától, és elviszlek egy szebb helyre.
– Mi?
– Boszorkány kaputt, téged vinni szép kastély…
– Nem, nem, nem felejtsd el! A boszorkány nagyon kedves nő, jó tart, és a világ minden kincséért sem szeretném, ha szomorkodna nélkülem! – jelentette ki Ichiru.
– De hát rabságban vagy!
– Az valami varázsló miatt van. A boszorkát anyuék fogadták fel, hogy gondoskodjon rólam. – Ichiru mosolygott. Tristan herceget egyszerre tette szomorúvá és mérgessé, hogy nem miatta van az a gyönyörű mosoly.
– Tudod… – kezdte tétovázva. – Olyan vagy, mint én. Mármint, a vonásaid. A szemed, a hajad színe, mind, mind, mintha tükörbe néznék, csak… Mintha a tükörképem volnál.
Ichiru elámult.
– Tényleg? Tényleg úgy nézek ki… – óvatosan lépdelt közelebb, hogy aztán álmélkodva megsimítsa a herceg arcát. –… mint te?
Tristan hagyta, hogy az arcához érjen az a finom kéz.
– Itt nincs tükör. – mondta Ichiru. – Tudod, mindenki azt mondta, hogy nagyon szép vagyok. De azt álmodni se mertem volna, hogy ennyire! – lelkendezett. A herceg büszkén mosolygott a bókra. Ichiru elvette a kezét, leeresztette, majd félrenézett, az asztalra. Tristan azt hitte, zavarba jött, ám nem, fejével intett, hogy jöjjön, egyen ő is.
Míg vacsoráztak, az ifjú elmesélte, hogy tévedt el az erdőben.
– A kíséretemmel egy időre beköltöztünk a közeli vadászkastélyomba. Már egy hete vadászgattunk, igen szegényes zsákmánnyal, amikor feltűnt egy pompás szarvas. Kár lett volna elszalasztani, úgyhogy utána ugrattam. Még Lucius barátom utánam is kiáltott, hogy ne menjek, mert tündérvad… és igaza volt. Nem bírtam meglőni, sosem találtam el. Végül eltűnt a szemem elől, besötétedett, és nem találtam az utat vissza, csak a tornyodat.
– Kihűl a levesed – mosolygott Ichiru.
– Köszönöm, jól laktam.
– Ez az egy fogás van. – Tristan láthatóan meggondolta magát.
–… Ideadod a merőkanalat?
– Tessék.
– Köszönöm…
Csörömpöltek a kanalaik a finom, fűszeres paradicsomleves kortyolgatásában.
– Amúgy, nem teljesen értem, hogy te hogy kerültél ide – szólalt meg ismét Tristan. Ichiru megtörölte a száját, csak aztán válaszolt.
– A varázslónk tartozott a Napnak a legkisebb királyfival, mire ő elrabolt anyámtól. Aztán meglátta, hogy milyen szép vagyok, és inkább bezárt ebbe a toronyba. A Nap elpusztította őt, anyám pedig felfogadta az én boszorkányomat, hogy vigyázzon rám… Átokkal vagyok ide bezárva, tudod, úgyhogy, ha akarnék, se bírnék kimenni. Ha meg kijutnék ott az erdő, eltévednék és meghalnék egy pár nap alatt. Ezt a boszorka mesélte. Azt mondta, nem bírja megtörni az átkot, de ha meg bírná, se merné, mert féli a varázslót. Tudod, hátha visszajár, meg ilyesmi. Azért pár szellemriasztó bűbájt a toronyra, hogy ne riogasson semmilyen szellemféle… – Mindketten befejezték már az étkezést, Ichiru beszéd közben szórakozottan állt fel, hosszú selyemszalagokkal összekötötte a haját. – Valahogy így történt. – tette hozzá, aztán, huss, a hálóruha könnyedén lecsúszott a válláról. Zavartalanul szállt be az előkészített, forró vízzel teli kádba.
Tristan nyelt egyet. Ichiru gyönyörű volt.
– A boszorkány… – kezdte a kérdést egy kis torokköszörülés után. Nehogy már az ő hangja legyen bizonytalan!
– Mi van vele?
– Tudod, ha lehet, nem szeretnék vele találkozni.
– Ne izgulj, csak holnap délután jön. Általában maradni szokott velem vacsoráig, meg néha tovább, de utána mindig hazamegy a kunyhójába. Tudod, a nyulai miatt.
– Értem.
Ichiru nyújtózkodott, aztán félredobta a haját, hogy megmoshassa a hátát, Tristan pedig már leplezetlenül nézte a kecses mozdulatait.
– Azért a szádat becsukhatnád! – szólt hátra szemtelen mosollyal Ichiru, majd felállt, hogy eltűnjön a törülközője, majd egy paraván mögött.
– Mesélj nekem! – kérte Tristant, mikor végre felöltözve leheveredett a földre, egy kupac díszes párna közé. – Olyan nehéz elképzelni, hogyan mennek odakint a napok.
Tristan elmosolyodott.
– Nálunk elég szigorú napirend van. Reggelente Tati, a kis szolgálólány kelt, fél nyolckor pedig már a nevelőanyámmal, Aya királynéval kell reggelizzek…
***
Amióta a toronyból hazatért, lehangolt volt és alig kívánta más társaságát. Egyedül Luciussal volt hajlandó megosztani, mit látott a toronyban, akiből Aya királyné már könnyedén kiszedte, hogy miért is búskomor nevelt fia. Tristan azonban kerülte őt, sokszor kilovagolt, kereste a tornyot, de hiába. Úgy tűnt, mintha köddé vált volna minden, a torony, benne a fiú, aki pontosan úgy nézett ki, mint ő, a kedvessége, halkszavú, izgatott beszélgetéseik.
Ha nem az erdőt járta, a szobájában ült, könyvekkel, régi történetekkel zárkózott be. Magányát csupán Tati zavarta, amikor behozott neki egy tálcát, megrakva hét ország legfinomabb ételeivel, hogy pótolja elmulasztott étkezését. Köszönetképp csak biccentett neki, aztán újra a könyveibe mélyedt.
Így ment ez három napon keresztül. Negyedik nap azonban a szolgálólány nem ment ki, csak megcsóválta a fejét.
– Nem lesz ez így jó, Tristan úrfi, ha minden nap érintetlenül hagyja azt a tálcát – mondta. Tristan felkapta a fejét. Ez nem Tati hangja volt. – Fel se nézel, kedves fiam, csak bújod a könyveket.
– Aya! – kiáltott fel. A királyné mosolygott, míg leült mellé.
– Aggódok érted – mondta. – Kerülsz mindenkit, bezárkóztál…
– Semmi bajom – felelte a fiú kissé dacosan.
– Tristan, nem vagyok vak.
– Dejó – morogta a fiú.
– Tristan – Aya igyekezett csúnyán nézni. – Mesélj.
Tristan fájdalmasan zengett a szó. „Mesélj nekem!”
– Találtam egy tornyot. Meg egy fiút. Ichirut. Fejezd már be a gondolkozást a méhecskés mesén! – emelte egy kicsit fel a fejét, amint látta, hogy Aya furcsán elmereng.
– Ha nem kezdenél ki naponta százszor a komornámmal, akkor talán megfontoltam volna, hogy elmondjam megint! – nézett rá a királyné. – De ez a mese a Napról szól.
Tizenhét évvel ezelőtt, anyád, a varázsló csodaszerével, teherbe esett apádtól. Akkor történt, hogy a varázsló elrabolt egy sugarat a Nap hajából, mire a Nap éktelen haragra gerjedt, de a varázsló egy csodaszép fiúgyermeket ígért neki engesztelésképp. Anyádnak kétmagvú szilvát adott, hogy ikrei szülessenek, így végül ketten születtek: Tristan, te elsőként, és Ichiru másodiknak. Tudod milyen szép volt anyád, ti pedig mindenben rá ütöttetek. A varázsló ellopta Ichirut, anyádra ráfogta, hogy a kutyákkal széttépette. Megölték. Aztán jött egy boszorkány, Island volt a neve, azt állította, tudja, hogy él és virul az öcséd. A király megbízta azzal, hogy gondoskodjon Ichiruról. Holnap jön, hogy jelentést adjon – mosolygott.
Tristannek a lélegzete is elakadt, amint ezt meghallotta.
– Anyám, Aya, ugye találkozhatok, beszélhetek vele? Az ikertestvérem! Beszélnem kell a boszorkánnyal!
Aya bólintott. Tristan már alig várta a másnapot.
***
A boszorkány tényleg szép volt, de mégis csak boszorkány, így a herceg kissé óvakodott tőle. Aya ellenben nagy öleléssel üdvözölte a boszorkány.
– Island, hagy mutassam be nevelt fiamat, Tristant.
Tristan udvariasan meghajolt. – Örvendek a…
– Nocsak? Te volnál az, akiről Ichiru éjjel-nappal beszél? – kérdezte mosolyogva Island. – Aya, ha hallanád, egész este fent van, és beszél, Tristanról, a bátyjáról, a paradicsomlevesről, amit együtt ettek, Tristanról, az udvari varázslóról, és persze Tristanról. Alig bírtam elmondani neki, hogy nem maradhat többé a toronyban. Nem tudom, mi lesz vele, ha várost építenek a torony helyén…
Aya és fia zavartan néztek a boszorkányra.
– Mi az? Hát nem ti adtátok el az a földterületet? Az északra fekvő erdőket? – Island felvonta a szemöldökét.
Tristan elkomorodott.
– Tegnap volt itt egy úriember. Hozta az északi falvak sárkányát, és addig beszélt, hogy nekiígértem azt a területet. Nem is sejtettem, hogy arra van a torony, egyszerűen, képtelen voltam megtalálni! Pár perc, és jön aláírni az adománylevelet.
Island komolyan nézett rá.
– Úrfi. Ha maga szeretné, hogy Ichiru a testvéreként élhessen magával…
– Még szép! – vágott közbe Tristan.
–… akkor tudok egy módot, ahogy megmentheti Ichirut attól, hogy meghaljon, amikor lerombolják a tornyot – folytatta Island. – Ichiru ugyanis a helyhez van kötve. Ha a torony meghal, ő vele hal, mert nem élhet azon kívül, amíg az átok tart.
Tristan határozottan bólintott.
– Nem hagyom el az öcsém.
***
Az ajtón kopogtak. Tatiana sietett, hogy ajtót tárjon vendégüknek.
– Kisasszony… – az öltönyös úriember rögtön bentebb lépett. – Ezra Standish vagyok. Tristan herceget keresem, üzleti ügyben.
– Erre tessék. – Tati csak ámult a férfi különös öltözékén.
A tárgyalóterembe vezette, ahol a királyné és a herceg már várták.
Tristan hűvösen nyújtotta neki a szerződést.
– Remélem, megfelel.
Az úr végigfuttatta a szemét a sorokon.
– Remek. – A férfi szemei megcsillantak, amint látta, mennyit is ér a terület. Lelki szemei előtt már látta, hogyan lesznek pénzzé a falvak. – Holnap kezdjük is az építkezést a torony körül. Szeretem, ha gyorsan megtérül a munkám.
– Tudja, van, aki szerette azt a tornyot – válaszolt Tristan.
Ezra vállat vont, és aláírta, majd Tristan kezében nyomta az adománylevél két példányát. A herceg gyorsan aláfirkantotta.
– A viszontlátásra – emelte meg Mr. Standish a kalapját, majd sarkon fordult, hogy elégedetten elhagyhassa a kastélyt. Aya az ablak felé taszigálta Tristant, akin látszott, hogy nincs a legjobb kedvében.
– Gondolj az öcsédre! – susogta neki.
– Drága fiam, ha nem jössz, itt hagylak! – kiáltott be a türelmetlen boszorkány. Tristan óvatosan ült mögé a seprűre, de alig ölelte át a boszorkány derekát, a seprű meg is indult. A boszorkány haját az arcába fújta a szél, a sebességtől rosszul volt. Behunyta a szemét, és csak akkor volt hajlandó kinyitni, mikor a talpa földet ért a torony előtt.
– Hát nem fantasztikus a repülés? – nevetett Island, aztán felemelkedett. – Siess, szólok Ichirunak, hogy pakoljon, meg szedje elő a repülőszőnyeget. Négy napja szereztem egy kerge varázslótól!
Tristan előhúzta a boszorkány tőrét, aztán megvágta az ujját. Pár pillanatig az ujján ülő vércseppre meredt, ez valamennyire kijózanította az új élmény sokkjából, majd a falra maszatolta a bíbor cseppet. Ennyi volt a felszabadítás. Egy szerető testvér vére. Már csak azt kell bebizonyítania, hogy tényleg szereti. „De jó, hogy nekem nem csalánból kell inget varrnom, vagy hasonló” gondolta. „Jajj, nem, most Ichirura kéne gondolnom…”
Elképzelte. Elképzelte, hogy együtt lovagolnak ki az erdőbe, vadászni. Elképzelte, hogy Ichiru észrevesz valami nagy követ, és megáll vizsgálgatni, az egész vadászatot elfelejtve. Hogy reggel Tati kettejüket keltegeti, és összevesznek a csizmájukon. Hogy együtt járnak menyasszony után, aki nem merült százéves álomba, nincs üvegkoporsóba zárva és nincs halfarka… Mondjuk, neki az is belefér, ha utána el lehet tüntetni. A tenger mellett élnének, és gyűjtenék a kagylókat, aztán rendszereznék, mint Ichiru köveit…
A torony megrázkódott. Vagy nem is, csak megnyílt, ő pedig repült fel a lépcsőn, egyenesen a toronyszobába.
– Megcsináltam – mosolygott a küszöbön lebegve.
Ichiru összepakolva állt a szoba közepén.
– Hova megyünk? – kérdezgette.
– Beköltözünk hozzájuk – intett Island fejével Tristan felé, míg egy gyors kis bűbájjal a seprűjére erősítette a fiú csomagját. Ichiru zavartan gyűrögette a hálóingét.
– Még fel se öltöztem…
– Mehetünk? – Tristan már alig várta az indulást. A képek, a látomások úgy éltek benne, mint a jövő ígéretei.
Island a kezébe nyomott valamit.
– Ez még rád vár. – Egy olló volt. – Siess.
A fiú nagyot nyelt, mikor a kezébe vette Ichiru súlyos hajtömegét. Csak pár nyisszantás volt, aztán Ichiru megkönnyebbülten megrázta a fejét.
– Azért így jobb – mosolygott magabiztosan bátyjára.
– Nem egyenes…
– Majd megigazítom. Egy picit még amúgy is lehet rövidebb.
– Repüljetek! – siettette őket Island. Tristan felkapta Ichirut, majd gyors léptekkel emelkedett az ablak felé, aztán kint voltak, repültek, könnyedén szálltak az erdő fölött. Rapunzel királyné ajándéka volt ez a repülés, az éppen csak annyira elegendő mágia, míg a kastélyhoz érnek.
– Hova megyünk? – kérdezte csendesen Ichiru. Tristan finoman rámosolygott.
– Haza.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Szikra 2009.11.17. 17:13-kor.
A lepke akkor sem siet, ha üldözik.
Avatar
Szikra
 
Hozzászólások: 506
Csatlakozott: 2009.08.30. 21:18
Tartózkodási hely: Félálomban

Re: Rapunzel és az ezüst haja

HozzászólásSzerző: tunderlany » 2009.11.16. 23:29

ez annyira szép volt. nagyon tetszett, láttam magam előtt tristant és ichirut közben. köszönöm a szép mesét. ^///^
Itthon: Sathin (BBB Ophelia) & Piano (CH Angi Ai Hani) & Cashmere buksija (Angelheim Zena)
tunderlany
 
Hozzászólások: 668
Csatlakozott: 2009.10.01. 15:50

Re: Rapunzel és az ezüst haja

HozzászólásSzerző: Miyoko » 2009.11.16. 23:55

Nagyon aranyos volt! ^3^ Nagyon szépen írsz, tetszik ahogy fogalmazol, és valahogy az egésznek meg volt az az igazi mesés hangulata. ^///^ Gratu, és köszi szépen!
"Csak a lehetetlen képes a lehetetlenre."
Itthon: Damien |Luts KDF Bory|, Momo |Dika Masu - buksi|
Majd egyszer: Oberon |Luts SDF Abadon| Tooru |Musedoll Re-che|,
Avatar
Miyoko
 
Hozzászólások: 566
Csatlakozott: 2009.08.16. 13:25
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Rapunzel és az ezüst haja

HozzászólásSzerző: Szikra » 2009.11.17. 17:15

Tündérlány: Én köszönöm! :)

Miyoko: Igyekeztem meseire venni a stílust, örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen ^///^
A lepke akkor sem siet, ha üldözik.
Avatar
Szikra
 
Hozzászólások: 506
Csatlakozott: 2009.08.30. 21:18
Tartózkodási hely: Félálomban

Re: Rapunzel és az ezüst haja

HozzászólásSzerző: Nona » 2009.11.17. 19:24

Szeretem a meséket.Főleg az ilyen szép,kedves,igazi,mesés-meséket :love: Ma elég rosszul voltam,meg elolvasni se nagyon volt kedvem,de tudod,Szikra,ez most nagyon jól esett,teljesen feldobott.Erre teázni kell!*igen,ezt vedd egy speciális dicséretnek xD*
Avatar
Nona
 
Hozzászólások: 128
Csatlakozott: 2009.01.10. 21:22

Re: Rapunzel és az ezüst haja

HozzászólásSzerző: Szikra » 2009.11.17. 19:47

Nona, örülök, hogy tetszett :) A tea pedig a világ egyik legjobb dolga ;) Köszi!
A lepke akkor sem siet, ha üldözik.
Avatar
Szikra
 
Hozzászólások: 506
Csatlakozott: 2009.08.30. 21:18
Tartózkodási hely: Félálomban

Re: Rapunzel és az ezüst haja

HozzászólásSzerző: moniee » 2009.11.20. 17:25

Jaj olyan aranyos mese volt ^^ És pont lefekvés előtt olvastam el, ahogy azt a vérbeli meséknél kell! Volt itt minden, ami kell, és annyira annyira élvezem mikor az ember saját karakterei, babái így megelevednek a cselekményen keresztül....köszönjük szépen! ^^
(Tati meg háziasabb mint én x''''D)
Kép
f l i c k r|||m o n i e e . n e t
Itthon: Tatiana (Iplehouse Tatiana), Evolet (moniee Evolet)
Eszter Johanna Blanche Prudence(Napi Epona)
Avatar
moniee
 
Hozzászólások: 2013
Csatlakozott: 2008.10.05. 15:39

Re: Rapunzel és az ezüst haja

HozzászólásSzerző: Szikra » 2009.11.20. 21:31

Lefekvés előtti teamese. Lehet, hogy meg kéne változtatnom a műfajmegjelölést. XD
Én köszönöm :)
A lepke akkor sem siet, ha üldözik.
Avatar
Szikra
 
Hozzászólások: 506
Csatlakozott: 2009.08.30. 21:18
Tartózkodási hely: Félálomban


Vissza: Egyéb Kreatív Munkák

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 3 vendég

cron