Shiri tollából

szobrászat, írás, divattervezés, tanácsadás stb.

Shiri tollából

HozzászólásSzerző: Shiri » 2010.09.24. 14:16

Eddig nem nagyon mertem megnyitni ezt a topikot, de most rávitt a lélek.
Verseket írogatok/írogattam, illetve egy regényen dolgozom, de azt most nem tárgyalom ki. Nem tartom magam a legtehetségesebb írónak, és nem vagyok olyan költői, mint Reisuto, igazából csak a saját szórakozásomra írogatok, illetve a felgyülemlett feszültséget is ily módon vezetem le. Azt tudni kell rólam, hogy soha nem írok/írtam boldog verseket, valahogy nem úgy jön/jött ki soha. Ezért csak saját felelősségére olvassa el mindenki a kreálmányaimat.
Ízelítőnek 3 verset szeretnék megosztani veletek.
-Magányos vámpír dala
-Szomorú kék szempár
-Requiem egy édesanyához.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Shiri 2010.09.24. 14:35-kor.
Kép
Itthon: Wang Dong Jiro(André) (Resinsoul Song)
flickr-en
Avatar
Shiri
 
Hozzászólások: 508
Csatlakozott: 2010.08.23. 14:40
Tartózkodási hely: Szeged és Szentes között ingázva...

Re: Shiri tollából

HozzászólásSzerző: Shiri » 2010.09.24. 14:33

Magányos vámpír dala
(2006. júliusa)

Egyedül járta a pesti utcát,
sötét volt, a sarki kocsma is bezárt.
Hazafelé tartott, várta a kedvese,
mikor egy fehér fickó hirtelen ott termett mögötte.
Éles fogait a nyakához érintette,
s ezt a kérdést neki szegezte:
"Te választhatsz, beteges öregként akarsz meghalni,
vagy fiatal halhatatlanként örökké szárnyallni?"

Természetesen az utóbbi lehetőséget választotta,
s ezzel a válasszal megpecsételődött sorsa.

Az Élet törvénye: születni, élni és meghalni,
eszeveszett kín annak, aki ezellen akar tenni.
Megtanulta ezt a dolgot értékelni,
csak egyet szeretne Istentől, végre békében nyugodni.

Hazament, a kedvese már aggódva várta,
de sápadtan esett össze, amikor meglátta.
A kérdést ő is feltette a lánynak,
de ő az életet választotta megoldásnak.
Hiába kérlelte, a lány nem akart vele menni,
Istenhívő volt, s itt akart családot alapítani.
A fiú csókot kért, a lány megtagadta,
s utoljára még ezt mondta:
"Kedvesem, meg fogod bánni, hogy eladtad a lelked,
szenvedni fogsz, mert megunod az életed!"


Az Élet törvénye:születni,élni és meghalni,
eszeveszett kín annak, aki ezellen akar tenni.
Megtanulta ezt a dolgot értékelni,
csak egyet szeretne Istentől, végre békében nyugodni.

A fiú már bejárt sok külföldi utcát,
de mikor hazatért, nem találta helyén a sarki kocsmát.
Szomorúan bolyongott az esős utcákon,
mikor ismerős dalt hallott, benézett egy ablakon.
Nem hitt a szemének, a kedves lány ült odabbent,
három gyermekével dalolt, már nővé cseperedett.
Telt, múlt az idő, folyton megpillantotta az ablakot,
de egyik este nem volt benn a lány, ki ott lakott.
Ez egy szomorú, hideg téli este volt,
ekkor tudta meg, hogy a szeretett lány már holt.

Az Élet törvénye: születni, élni és meghalni,
eszeveszett kín annak, aki ezellen akar tenni.
Megtanulta ezt a dolgot értékelni,
csak egyet szeretne Istentől, végre békében nyugodni.

Egyedül járja a pesti utcát,
nappal sötét sikátorokban húzza meg magát.
Ha visszamehetne az időben, biztos az első megoldást választotta volna,
s nem tudná meg, milyen a halhatatlanság pokla.
Minden megváltozott, semmi sem a régi,
a lány, a szerettei, a mulatozó már a múlt emlékei.
Éjszakánként kijár a temetőbe,
s rózsacsokrot helyez mindig egy sírkőre.
És állandóan elolvassa a rajta lévő sírfeliratot:
"ITT NYUGSZIK EGY KEDVES,IDŐS HÖLGY,KI MÁR HOLT,
DE 82 ÉVIG ÉLT,S EZALATT NAGYON BOLDOG VOLT."




Szomorú kék szempár
(2006 november 14.)

A Nap már lemenőben volt, az eget narancsra festette,
egy lány dalolt, s a fűben fekve a színes felhőket leste.
Telt, múlt az idő, mire beköszöntött a búskomor este,
hirtelen egy ismerős alak ott termett, s kezével megérintette.
Az ismerős srác megsímogatta arcát, aztán átkarolta,
majd beleszagult puha hajába és finoman megcsókolta.
A lány érezte a tüzet, és megremegett egész testében,
a mámor csodálatos volt,s már nem fázott a hidegben.

Miért kell mindennek ily rosszul végződnie?
Miért kell a sorsnak beleszólni a szerelembe?

A messzeség, a távolság elragadta tőle,
még az igazán szép emlékek sem maradtak meg benne.
Csupán ennyi az emléke, de ez az, amire még mindig vár,
egy gyönyörű, de elmosódott, szomorú kék szempár.

Nem tartott sokáig a csodás, boldog pillanat,
az édes fiú elhúzódott, valamit mondani akart.
A szél erősen fújni kezdett, az ég is borongott,
a fiú szomorú tekintetétől a lány megborzongott.
A gyönyörű kék szemekből csillogó könnyek csordultak,
a közeli erdőben a madarak keserves dalra fakadtak.
Pár napra rá, a poros kövesúton, komoran és sírva,
a lány eltűnődve és merengve állt egy autóra várva.

Miért kell mindennek ily rosszul végződnie?
Miért kell a sorsnak beleszólni a szerelembe?

A messzeség, a távolság elragadta tőle,
még az igazán szép emlékek sem maradtak meg benne.
Csupán ennyi az emléke, de ez az, amire még mindig vár,
egy gyönyörű, de elmosódott, szomorú kék szempár.

Egy ajtó nyílt, kirohant a fiú gyorsan és őrülten,
megcsókolta szerelmét gyengéden és szenvedélyesen.
Aztán beült a hatalmas, belül tágas, fekete autóba,
mintha halottas kocsi lenne, ami vinné a pokolba.
A kocsi elindult, a fiú csalódottan kinézett az ablakon,
könnyei potyogtak kék szeméből, látszódott a távolból.
A lány utánaszaladt, nem tudta, mi lesz így szerelmükkel,
de az autó eltűnt már a sötét távolban a a szomorú kék szemekkel.



Requiem egy édesanyához
(2007 szeptember 25.)

Ez a történetem, egy fiatal, szomorú srácé,
kinek édesapja és édesanyja sajnos már a halálé.
Mint egy régi tükör, úgy tört szét a szívem,
darabokban hever már csak testem mélyében.
A boldog pillanatok elmémben felrémlenek,
de ezek a tündérmesék már csak régi emlékek.

Néha még hallom édes, gyönyörű szép dalod,
soha életemben nem felejtem el a hangod.
Angyali tekinteted örökre bennem él,
mégha lelked elszállt, s tested örök álomra tér.

Itt állok, fény nélkül a magányos sötétben,
tartanom kell magam, de belül már elvesztem.
Fekete, komor fellegek gyülekeztek felettem,
A sors kegyetlen volt, semmit sem tehettem.
Hogy az utam merre visz, magam sem ismerhetem,
egy emberért élek csak még, őt kell most féltenem.

Néha még hallom édes, gyönyörűszép dalod,
soha életemben nem felejtem el a hangod.
Angyali tekinteted örökre bennem él,
mégha lelked elszállt, s tested örök álomra tér.

Egy sötét, kihalt utcán egyedül sétálgatok,
felrémlenek bennem kínzó, gyötrő gondolatok.
Olyan, mintha egy szörnyű rémálomban élnék,
de ez maga az élet, belőle hiába is ébrednék.
Együtt a mennyben sok ezernyi szeretettel,
vezessetek utamon, hogy bírjam még erővel!

Néha még hallom édes, gyönyörűszép dalod,
soha életemben nem felejtem el a hangod.
Angyali tekinteted örökre bennem él,
mégha lelked elszállt, s tested örök álomra tér.

Ez az életem, egy beteljesületlen álom,
csak egyvalami hajt, míg meglelem halálom.
Ha húgom bús, két szép kék szemébe nézek,
látom benne azt, amiért még élhetek.
Hisz tovább él benne egy darabka belőled,
s mi örökre összeköt minket, anyai szereteted...
Kép
Itthon: Wang Dong Jiro(André) (Resinsoul Song)
flickr-en
Avatar
Shiri
 
Hozzászólások: 508
Csatlakozott: 2010.08.23. 14:40
Tartózkodási hely: Szeged és Szentes között ingázva...


Vissza: Egyéb Kreatív Munkák

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég