Az egylencsés tükörreflexesek (SLR és DSLR)
Single Lens Reflex Camera, Digital Single Lens Reflex Camera.
A kettő közt a különbség, hogy az első a filmes, a második pedig a digitális tükörreflexes fényképezőket jelöli.
Mi az a tükörreflex?
A zárszerkezet előtt található tükörről van szó, ami az objektíven keresztül érkező képet az optikai keresőbe vetíti. Képrögzítés előtt a tükör felcsapódik, hogy a fény a kereső helyett a fényérzékeny felületet érje.
Léteznek teljesen kézi, illetve intelligens, automatikával ellátott verzióik is.
Az egyik alapvető különbség egy kompakt és egy SLR gép között az, hogy hogyan érkezik a fény az érzékelőre. A kompakt gépekben központi zár van a CCD előtt, aminek köszönhetően bármilyen záridő mellett vakuzhatunk. Ennek a legszűkebb rekesze 8 vagy 11-es. A tükörreflexesekben ezzel szemben redőnyzár található, ami miatt vakuszinkron-időnél expozíciós időknél nem használható a vaku, csak trükkökkel. Legszűkebb rekesze 22 vagy 32-es, azaz 2 illetve 4 értékkel nagyobb a választék.
Három csoportba sorolhatjuk:
Manapság nem sok választja el a „halandók” és a profik gépeit, sőt, igazából szinte semmi. Emiatt lassan ezek a kategóriák is elavulnak, összemosódnak. Vannak már olyan gépek, amik már bele sem illenek.
Családi és belépő szint:
Pl. a Canon négy-számjegyes sorozata (EOS 1000D)
6-10 MP-es felbontás jellemzi, jó ár-érték arányban juthatunk hozzá, műanyag váz, jó képminőség és alacsony zaj, gazdag a beállíthatóságok terén. Gyors, viszont nincs makro.
Középszint és félprofi:
Pl. Nikon D300, Canon három- és két-számjegyes sorozata (EOS 40D (félprofi), 450D (közép))
10-12 MP, fém váz mögött. Magas érzékenység (ISO 6400), gyors sorozatfelvétel, makro. Strapabíróak és jól szigeteltek.
Profi:
Pl. Nikon D3, Canon egy-számjegyes sorozata (EOS 5D), Sony Alpha DSLR-A700
12-22 MP a teljes méretű érzékelőnek hála. Kitűnő képminőség, alacsony képzaj. Igen gyors sorozatfelvétel, rengeteg extra, sok-sok funkció, szinte minden állítható manuálisan is. Extra, robosztus felépítés. Inkább milliós tételek.
Milyen legyen a felbontása?
A 8–12MP fölé nem érdemes menni kompakt gépek esetében, mert ezekről már kiváló A3-A4-es nagyításokat tudunk készíttetni, illetve az első részben részleteztem, hogy ma már ez itt miért is nem szempont.
Tükörreflexes gépek esetében azért más a helyzet, mert itt már a nagyobb képérzékelő (általában CMOS típusú) már több képpontot elbír, sőt a gyártók csúcsgépei már megegyeznek a filmes gépek képkockájának a méretével így ott már nem ritka a 20–30MP körüli felbontás sem, amelyek tökéletesen kiállításra, értékesítésre, akár óriásplakát méretben nyomásra is.
Mi a különbség az optikai és digitális zoom között?
Az optikai zoom egy mechanikus több lencsetagból álló beépített objektív. Ami minőség szempontjából mára már nélkülözhetetlen a kompakt gépek esetében is. A digitális zoom szoftveresen nagyít rá a képrészletre, így minél nagyobb a nagyítás mértéke, annál nagyobb a minőségromlás is. Szeletet vág ki a gép szoftvere a látott képből, ezáltal a kép szétesik, életlenebbé, zajosabbá válik. Tehát a gép kiválasztásánál ne tévesszen meg a digitális zoom nagysága!
Mi az a zoomátfogás?
A zoomtartomány nagyságát könnyen kiszámíthatjuk, ha a nagyobb milliméter értéket elosztjuk a kisebbel. Pl. a zoomtartomány alsó értéke 35 mm, a 105 mm pedig a zoom felső határa. Ez esetben 105/35 = 3. Tehát gépünk 3x-os zoomra képes. Tehát a zoom két végpontját a legkisebb és az elérhető legnagyobb gyújtótávolság határozza meg.
Milyen témára ajánlható?
Asztro, éjszakai, naplemente, táj, sport, riport, akció… mindenre van megoldás!
Elbánik az időjárással is (poros, nedves helyek ellen véd a váz, a tengertől megóv a külön víz alatti tok).
4x-8x kevesebb fényben is tudunk dolgozni (=magas minőség még magas érzékenység mellett is).
PRO
A CCD érzékelő jóval nagyobb, ami nagyobb érzékenységet jelent, ez pedig szebb képeket eredményez.
Ez azt is jelenti, hogy kisebb felbontás esetén is tisztább képet kapunk, mint egy nagyobb felbontású kompakttal.
A kép komponálása ezzel a típussal a legpontosabb (= szinte pontosan azt látjuk, ami a képen majd meg fog jelenni).
Sok mindenből tudunk válogatni, teljesen az igényeinkhez tudjuk szabni (=objektívek, vakuk, kiegészítők).
A keresőben pontosan láthatjuk, hogy mi lesz éles és mi nem (nem elektromos, hanem optikai képet látunk).
Mozgáshoz igazíthatjuk a zársebességet.
Szabályozhatjuk a mélységélességet a rekeszértékek megválasztásával.
Az automatikus élességállítás 2-3x gyorsabb, mint egy kompaktnál.
Kisebb fogyasztása miatt sokkal jobb a teherbírása (= több kép, kevesebb töltés).
Kezeli a külső villanófényt, táv vezérelhetjük is.
CON
Minél több a funkció, annál nagyobb, nehezebb, drágább.
Ezzel arányosan csökken az automatikus beállítások száma is.
Az alapcsomag csak egy vázat tartalmaz, ami önmagában használhatatlan, minimum egy objektívet kell vennünk hozzá, ami plusz költség.
A makro csak kiegészítőkkel vagy külön objektívvel lehetséges.
Ritka az élőkép és a videó is.
A legnagyobb előnyük lényegében az egyik hátrányuk is. Mert az, hogy van egy vázunk és veszünk hozzá sok-sok objektívet, a lehetőségek tárházának ajtaját nyitja meg előttünk. Amikor viszont lecseréljük az egyes objektíveket (pláne ha mindezt házon kívül tesszük) por kerül, mind a lencsére, mind a CCD-re, ami foltos, homályos képeket eredményez. Emiatt mindenképpen szerezzünk be tisztító eszközöket (ecset, szivacs szénporral átitatva, kézi pumpa, vagy levegővel töltött spray). Egyes gépekben (pl. Canon EOS 450D) már van erre beépített érzékelő tisztító.
Mi az a memóriakártya?
A memóriakártya adattárolásra szolgáló eszköz. Jelenleg forgalomban lévő kártyatípusok: A Flash alapú memóriakártyák közül fényképezőgépekhez jelenleg ezt a pár típust érdemes csak megemlíteni:
– CompactFlash (CF),
– MemoryStick (MS),
– SecureDigital (SD)./SDHC/SDXC és MicroSD
Leggyakrabban fellelhető méretek a 2-4-8-16-32GB-os. A 2GB-os már kicsinek mondható a nagy felbontású gépek miatt így a gyártásuk lassan kezd leállni az SD és a CF kártyáknál.
A legtöbb gép az SD kártyák különböző verzióit kezelik, de van egy–két haladó DSLR Amelyik CF és SD kártyát is kezel. A legmodernebb csúcsgépekbe egyszerre akár több kártya is illeszthető.
Ha valaki komolyabban szeretne foglalkozni a fotózással, akkor mindenképpen ismert gyártó termékét válassza és ne az ár legyen az első szempont.
Érdemesebb két 4GB-os kártyába beruházni, nem pedig egy 8GB-osba. Azért is, mert így tudjuk cserélgetni, másrészt pedig a kártyák valójában kristályokból állnak, ezekre rögzítjük az adatokat. Ez azért fontos, mert a külső méret ugyebár ugyan akkora, egy 2 és egy 32GB-os esetén is, ez hogy lehet? Úgy, hogy minél nagyobb a rögzíthető adatok száma, annál több a kristály, és hogy elférjenek, annál kisebbek. Ezek a kristályok folyamatosan mennek tönkre. Egy 2GB-os élettartalma több, mint egy 32GB-osé.
A MicroSD kártya pedig ugyan olyan, mint egy hagyományos SD kártya, csak akkora, mint a kisujjunk körme. Ehhez általában jár egy átalakító, amivel SD kártyaként használhatjuk.
A másik fontos dolog a memóriakártyákhoz, az a kártyaolvasó! A DSLR gépünket is tudjuk kábellel csatlakoztatni a számítógépünkhöz, csak pl. én nem merem…bármi történhet az árammal, a géppel, jobb félni, mint megijedni!
Mi az a kompatibilis bajonett?
Tételezzük fel, hogy van egy vázunk. De hogyan válasszunk hozzá objektívek? A választék óriási, úgyhogy ezeknek egy teljesen külön bejegyzést fogok szentelni, úgyhogy az különböző objektív fajtákról nem lesz most szó, csak arról, hogyan csatlakoztassuk őket. A gépváz három pontos csatlakozóját, ahova az objektívet betekerhetjük, bajonettnek hívjuk. Ez azért fontos, mert adott vázhoz, csak adott bajonett típussal rendelkező objektívet tudunk csatlakoztatni (Canonhoz Canont, Nikonhoz Nikont, illetve más cégek, amik objektíveket gyártanak, megjelölik, hogy melyikhez való az adott darab). Az azért jó, mert nagy márkák, Nikon és Canon, már több mint 50 éve gyártanak vázakat és objektíveket. A kompatibilis bajonettnek hála a mai modern gépekhez csatlakoztathatjuk pl. az évtizedekkel ez előtti objektíveket is. Ez nem jelent túl sok akadályt sem, csak annyit, ha másik objektívet szeretnénk feltenni, akkor vennünk kell egy átalakító gyűrűt (közgyűrűt), amelynek egyik fele a vázba, a másik pedig az objektívhez illeszkedik. Ez semmi minőségi vagy egyéb romlást nem jelent, messziről fel sem tűnik, hogy ott van.
Hogyan vásároljunk?
Mindenképpen sok kutatómunka előzze meg! Nézzünk utána a márkáknak, figyeljük meg a honlapjukon, melyik az aktuális csúcsmodellek, keressünk rá hivatalos tesztekre is, illetve magánemberek blogjain is teszteknek. Nézzünk körül online boltokban az áraknak.
Minél hamarabb szűkítsük le a kört 3-4 lehetséges modellre (mérjük fel a funkciók és a pénztárcánk arányát).
Rangsoroljuk őket a szerint, hogy mennyire bonyolult a kezelésük, a menürendszerük.
Mindenképpen zarándokoljunk el a legközelebbi hivatalos márkaboltba, ahol a kezünkbe vehetjük, kipróbálhatjuk, kattinthatunk párat (ha nagy szerencsénk is van, kifogunk hozzáértő eladókat, akikre rázúdíthatjuk a kérdéseinket). A „próbaút” kihagyhatatlan!
Általában a cégek évente 2x jönnek ki új modellel. Késő tavasszal és ősszel. A Canonhoz pl. órát lehetne állítani
. Ez két dolgot jelent: egyrészt, ha most kinéztünk egyet, de nem tudjuk megvenni, akkor mire megtudjuk, kijön egy újabb, tehát ugyanannyi pénzért kapunk egy újított verziót. A másik dolog pedig, hogy a korábbi modell ára rohamosan zuhanni kezd, mint minden más műszaki cikk esetén, az pedig, hogy megjelent egy újabb, nem jelenti azt, hogy a régi rossz, sőt! Ha spórolni szeretnénk, vagy az igényeinknek egy évekkel ezelőtti modell felel meg a legjobban, akkor vegyük meg azt, hiszen nemrég még azok voltak a csúcsgépek. Egy két évvel ezelőtti modellhez idén akár harmad áron is hozzájuthatunk.Így néz ki egy DSLR belülről:
Így pedig, a sokat emlegetett fényérzékelő:
A képek forrása: google.
Ennyi lett volna mostanra, örülök, hogy benéztél!
)
De ahogy Mystyck mondta, a próbaút kihagyhatatlan! (és még jobb, ha van egy ismerősöd, aki a kezedbe adja esetleg a gépét, hogy kattinthass is párat)
